Rengeteg hagyomány létezik az esküvőkkel kapcsolatban. Országonként, nemzetenként és időszakonként más és más szokások alakultak ki. Sokszor már nem is tudjuk, hogy honnan származik az a szokás, csak mégis használjuk. Ebben a cikkben néhány olyat választottunk az esküvői szokások közül, melyek ismertebbek és érdekes eredetűek.
Az esküvői időszak
Június hagyományosan a legnépszerűbb hónap volt a házasságkötés szempontjából, és még mindig nagyon gyakori. Miért? Juno istennő (akiről június a nevét kapta) a nők védelmezője volt az élet minden területén, de különösen a házasság és a gyermekvállalás terén, ezért a Juno hónapjában tartott esküvőt a legkedvezőbbnek tartották.
A júniusi esküvők eszméje szintén a kelta naptárból származik. A Beltane vagy május elsejei keresztnegyednapon (május 1.) a fiatal párok 3 hónapig udvaroltak, majd a következő keresztnegyednapon (Lammas-nap, augusztus 1.) összeházasodtak. Mivel a fiatalok türelmetlenek voltak, a várakozási időt június közepére rövidítették le, és ezzel biztosították a júniusi esküvők népszerűségét.
Természetesen a június jó időjárást is hoz, így a vendégek könnyebben utazhatnak az esküvőre, akár lovaskocsival, akár repülővel!
Régebben a vasárnap volt a népszerű esküvői nap. Ez volt az egyetlen nap, amikor a legtöbb ember szabad volt a munkától.
Esküvői szokások 1. – A harisnyakötő dobás
Ez a hagyomány Franciaországból és Angliából származik. A vendégek harcoltak azért, hogy megkapják a menyasszonytól, mivel az szerencsét jelképezett annak, aki megkapta. Hogy elkerüljék a zavarba ejtő tömeget, amely a harisnyakötőért küzd. Az ifjú pár a tömegbe dobta, hogy elterelje a tömeg figyelmét, és elszaladhasson az esküvői fogadásra. Ma a vőlegény dobja a harisnyakötőt a szingli férfiak egy csoportjának. Aki elkapja, az lesz a következő szerencsés „férjhezmenő”.
Esküvői szokások 2. – A fehér esküvői ruha
A nyugati világban messze a fehér a legnépszerűbb szín az esküvői ruhák között, de ez meglehetősen új keletű hagyomány. Viktória brit királynő és Albert herceg 1840-es királyi esküvőjén Viktória világos szaténruhát viselt. Olyan sok menyasszony akart úgy kinézni, mint egy királyi családtag, hogy utánozták a ruháját, beleértve az árnyalatot is, amely a viktoriánus kultúrában állítólag a tisztaságot és a szüzességet szimbolizálta.
Érdekesség: Bár a korabeli illusztrációkon fehérnek tűnik a ruhája, valójában pezsgőszínű volt. A fehér végül a menyasszony kizárólagos színévé vált, és a mai napig az etikett szerint minden más vendégnek kerülnie kell ezt az árnyalatot az esküvőn.
Esküvői szokások 3. – A harangok
Az írek úgy hitték, hogy a harangok elűzik a gonosz szellemeket, és boldog házasságot adnak az ifjú párnak. Egyes ír menyasszonyok kis harangokat hordanak a csokrukban, hogy távol tartsák a balszerencsét. A harangokat a mai esküvőkön bejelentésként szólaltatják meg, itt jön a házaspár.
Esküvői szokások 4. – Megkérni a lány kezét térdelve
Senki sem tudja pontosan, honnan ered az a hagyomány, hogy a férfi féltérdre ereszkedik, hogy megkérje a kezét. Egyesek szerint a középkorból származik, amikor a lovagok térdre estek a hölgyek előtt. Mások szerint azért, mert a feudális háborúk idején ez a megadás jele volt, a férfiak azért tették ezt, hogy ezzel jelképezzék, hogy átadják akaratukat és vagyonukat a szerelmüknek (és hogy megmutassák a lány családjának, hogy nem jelentenek fenyegetést). Vagy a perzsa hagyományból eredhet, miszerint a földre borulva kell kifejezni a tiszteletet.
De míg a gyökerek évszázadokra nyúlnak vissza, a térdre borulás a lánykéréshez inkább a popkultúra része, és csak az 1960-as évektől kezdve vált a nyugatiak számára szokássá.
Esküvői szokások 5. – A férj átviszi a küszöbön a feleségét
A középkori Európa az eredete ennek a hagyománynak. Azt mondták, hogy a menyasszony annyira szerette a szüleit, hogy az esküvői szertartás után nem akarta elhagyni őket. A vőlegény azért vitte át a küszöbön, hogy hazavigye a menyasszonyát. A küszöbhordozás ma már inkább csak szórakozásból történik.
Részletesen az esküvői hagyományokról, szokásokról olvashatsz a nepszokasok.hu oldalon.